Az ESG egyik legnagyobb vakfoltja: a vezetői felelősség. Sok szervezet még mindig úgy kezeli az ESG kérdését, mintha az kizárólag a fenntarthatóságról, vagy a törvénynek történő megfelelésről szólna. Pedig az ESG humán oldala valójában vezetői kérdés.
Mit fed le a gyakorlatban az „S”, vagyis a social dimenzió?
➡️ a pszichológiai biztonság biztosítását,
➡️ az etikus vezetői működés kérdését,
➡️ a diverzitás és az esélyegyenlőség témáját
➡️ transzparens döntéshozatalt,
➡️ a munkavállalói jóllét területét,
➡️ és a fair teljesítményértékelést.
A vezetői példamutatás, határozottság, tájékozottság és döntéshozatali képesség ezen a téren fontosabb ma, mint valaha. A valódi kockázat már nem az, hogy egy, a törvény hatálya alá eső vállalatnak nincs ESG-jelentése. Hanem az, ha összeáll, de tartalom, a megfelelő szervezeti működés nem valós mögötte.
„A környezetvédelmi gyakorlatok pozitívan befolyásolják a munkavállalók teljesítményét és jólétét. A vezetői gyakorlatok közvetítik és felerősítik ezeket a hatásokat. A fenntartható gyakorlatok szervezeti stratégiákba való integrálása alapvető fontosságú a munkavállalói eredmények és az intézmények összteljesítményének javítása érdekében.” – olvashatjuk a Cornell University oldalán a „Strategic ESG-Driven Human Resource Practices” kutatás eredményei alapján.
Kijelenthetjük: az ESG jó esetben vezetői működési modellé válik, és nem reputációs projektként kezelik a cégek