Hosszú évek óta foglalkozom vezetőkkel, tréning és coaching keretében támogatom fejlődésüket. Folyamatosan visszatérő dilemmaként jelenik meg náluk, hogy mitől lesz hatékony a kommunikációjuk. Hogy már mennyit hallottak az asszertivitásról, de mégsem sikerült beépíteniük a hétköznapokba. Hogy elméletben szép, na de a gyakorlat? Megtanulható ez egyáltalán? Olyan nehéznek tűnik.

Igen, nem könnyű. Tudatosság és gyakorlás kell hozzá. És néhány alapelem, ami nélkül nem tud működni.

Pár évvel ezelőtt volt egy olyan coaching folyamatom, amelyben a felsővezető asszertív kommunikációban akart fejlődni. Pár ülés után csalódottságának adott hangot, hogy ő technikákért jött, ehhez képest az önértékelésével foglalkozunk. Technikákat akart, kellő önismeret és önértékelés nélkül. Így nem működött. Fókuszváltásra volt szükség.

Vezetői tréningeken is sokat foglalkozunk az asszertivitással. Ennek nulladik lépéseként elkezdjük azt figyelni, hogy milyen üzeneteket küldünk a kommunikáció során. Megdöbbentő felismeréseket hoz a TE-üzenet fogalma: az a felismerés, hogy mennyi olyan üzenetet küldünk, amelyben a másik felet minősítjük, értékeljük, bíráljuk, másokban keressük a hibát, és elvárásokat jelenítünk meg saját valós igényeink megmutatása helyett. Amíg a TE-üzenet dominál, nem működik az asszertivitás.

blog3 asszertivitas 700x525 1

Tekintsünk át néhány alapelvet, ami szükséges az asszertív kommunikációhoz!

  1. Az asszertivitás, mint kommunikációs és kapcsolati modell bázisa az őszinteség, a nyitottság és a hitelesség. Ez pedig nem működik önelfogadás és reális önértékelés nélkül. Fontos eleme a felelősség vállalása, saját jogaink és értékrendszerünk ismerete, és annak megfelelő képviselete a kommunikációban. Az asszertivitás igényeink, kívánságaink, véleményünk, érzéseink és meggyőződésünk egyenes, őszinte módon való kifejezése. Az asszertív egyén tisztában van saját igényeivel, megtiszteli a másik fél igényeit, nem az agresszív erődemonstrálás a cél, hanem a problémák megoldása. Önismerete, illetve a másik fél iránti őszinte érdeklődése okán önbizalommal rendelkezik, és magabiztos a fellépése, viselkedése.
  2. Az asszertív kommunikáció célja, hogy a kommunikációs felek igényeit és kívánságait egyaránt figyelembe vegye egy adott szituációban. A verbális és non-verbális módon is megfelelően alkalmazott önérvényesítő viselkedés lehetőséget ad a problémák okainak kiküszöböléséhez, megoldásához, elősegíti a partnerek együttműködését, kommunikációját; növeli az egyén önbizalmát, magabiztosságát, határozottságát. Az asszertivitás magabiztosságot, határozottságot, önérvényesítő viselkedést, céljaink elérését, jogaink megvédését jelenti anélkül, hogy más ember jogait sértenénk.
  3. Az asszertív egyén olyan helyzetekben is képes empátiával, indulat nélkül reagálni, amelyek számára érzelmi feszültséget okoznak. Képes nemet mondani, véleménynyilvánításában konstruktív, figyel mások gondolataira, kérdez. Egy asszertív viselkedésű ember környezetével összhangban igyekszik elérni céljait, erőt nem alkalmaz, hanem együttműködést tanúsít. Kölcsönösen elfogadható megoldásokra törekszik.
  4. Az asszertivitás bázisa az ÉN-üzenet. Amikor a kommunikációs partner felé azt közvetítjük, hogy hogyan érzünk, mi a megélésünk, mit jelent számunkra az adott helyzet, és milyen igényünk, kérésünk, szándékunk van. Tisztán és nyíltan beszélünk az érzéseinkről, és tudunk hatékonyan visszajelzést adni és kifejezni az igényeinket.

Az asszertivitás a személyes hatékonyság növelésének egyik fontos eszköze, melynek révén minőségi módon javulhatnak az emberi kapcsolataink. Érdemes figyelni magunkat, és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Sikerélményt fog hozni!

Dr. Lakner Szilvia – menedzsment tanácsadó, tréner, business coach