Egy közelmúltbeli coachingfolyamatban a következő kérdést tette fel nekem az ügyfelem: a
perfekcionizmus pozitív vagy negatív tulajdonság? Előre visz bennünket vagy gátló tényezőként működik? Egyáltalán tulajdonság? Vagy jelenség? Vagy szemléletmód?
Egyértelmű válasz nem adható a kérdésekre: talán kicsit ez is, az is. Mindannyiunknak szüksége van
arra, hogy értéket teremtsünk, van egy természetes vágyunk önmagunk tökéletességére.
De milyen alakváltozásai vannak a perfekcionizmusunknak?
A perfekcionizmus középpontjában az elvárások vannak: tökéletes munkavégzés, kiemelkedő
teljesítmény, magas célok, megfelelés másoknak, kudarckerülés. Amikor benne vagyunk egy
helyzetben, az esetek zömében előrevetítjük a helyzet lehetséges kimenetét. Beépítünk egy „ha-
akkor” típusú logikai gondolatot: ha sokat dolgozom, akkor sikeres lehetek; ha minden nap keményen
edzek, akkor le tudok fogyni; ha nem hibázok, akkor értékes munkaerő leszek…; ha pedig nem, akkor
sikertelen, béna, értéktelen leszel…
Vajon igazak ezek a logikai gondolatmenetek?
Ha mélyebbre ásunk, akkor észrevehetjük, hogy van egy alapvető hozzáállásbeli különbség a
perfekcionizmus „alakjai” között: attól függően, hogy hova helyezzük a fókuszunkat, a
perfekcionizmus lehet előrevivő, de lehet destruktívan ható is. Ez a kétféle fókusz pedig: a
teljesítmény/fejlődési igény vagy a kudarckerülés. Azon dolgozom-e, hogy egyre jobb legyek
valamiben, vagy azon van a fókuszom, hogy nehogy hibázzak, hisz akkor nem leszek elég jó?
A kudarcorientált működés során a félelem a fő mozgatórugó. Amikor félünk attól, hogy valami
negatív dolog bekövetkezik az életünkben, akkor a fókuszunk azon van, hogy hogyan tudjuk a negatív
eseményt elkerülni. Ez pedig az esetek túlnyomó többségében ellentétesen hat. A félelem lesz a
legmeghatározóbb eleme a negatív dolog bekövetkeztének. A félelem görcsössé tesz, így minél
inkább arra törekszünk, hogy pl. ne kövessünk el egy hibát, annál nagyobb valószínűséggel fogunk
hibázni. Ez pedig egy negatív spirálhoz vezet. Ilyen működési módban kritikusan értékeljük a
viselkedésünket, teljesítményünket, a gondolkodásmódunkat pedig a „mindent vagy semmit”
hozzállás jellemzi: vagy tökéleteset alkotunk, vagy amit létrehozunk, értéktelen. Ha tehát a
perfekcionizmus hátterében a kudarckerülés áll, akkor annak az lesz a következménye, hogy megnő a
belső bizonytalanság, a szorongás, a megfelelési kényszer, erőteljes lesz a működésben a merevség,
amely gátló tényezője a produktivitásnak. Ez egy romboló gondolkodásmód önmagunkról, hisz ebben
az esetben nemcsak a „nem elég jó” teljesítmény miatt érzünk csalódottságot, de az énképünk is
sérül.
A teljesítmény/fejlődésorientált működés esetén a fő mozgatórugó a kihívás, a növekedés. Az ilyen
működésű emberek a kihívásokra, a problémákra megoldásorientáltan reagálnak, mindig előttük
lebegnek a célok, és folyamatosan haladnak előre. A kudarcokra úgy tekintenek mint tanulási
lehetőségre, tapasztalatszerzésre. Szívesen kutatják az elakadásokat, meg akarják azokat érteni, mert
tudják, hogy az az előrelépés, a megújulás lehetséges forrása. A kudarc nem jelent mást számukra,
mint hogy őszintén megpróbáltak valamit megtanulni. Ehhez azonban szükség van egy olyan
támogató közegre, ahol a hibázás nem kóros jelenség. Az ilyen működésű embereknek magas az
ambíciója, képesek tehetségük kibontakoztatására, amihez nagyfokú elhivatottság és kitartás társul.
Teljesíthető célok mentén élik az életüket, saját szükségletek motivációja alapján működnek, és
képesek elégedettséget érezni.
Az, hogy magas elvárásokat támasztunk önmagunkkal szemben, az még önmagában nem
perfekcionizmus, hanem belső igényesség és minőség. Ha a magas elvárás motiváló, akkor az
fejlődésre, tanulásra ösztönöz, mozgósítja a kreatív energiákat; ha azonban a magas elvárás mögött
félelem és kényszer áll, akkor az görcsössé tesz, és szorongást vált ki.
Érdemes különbséget tenni a tökéletes teljesítményre való törekvés és a kiválóságra törekvés között.
A tökéletes teljesítményre való törekvés esetén a cél mások negatív értékelésének elkerülése.
Kiválóságra törekvés esetén fontos a munkánk minősége, és törekszünk arra, hogy a lehető legtöbbet
hozzuk ki magunkból, magunkért.
Ezek alapján ügyfelem kérdésére válaszolva: az attól függ…
Dr. Lakner Szilvia – menedzsment tanácsadó, tréner, business coach